Qtya egy lélek; Avagy szemezgetés a tavaszi szezon terméséből [2017]

Az élet sose úgy alakul, ahogy számítasz rá… Egyik nap még vidáman legelsz Hajdúböszörmény határában, másnap pedig belőled lesz a máriapócsi könnyező Szűz Madonna.

Ööö… Mi van?

Gondolkodom egy frappáns, megnyerően ledöbbentő, mégis a maga módján humoros nyitáson… Szerinted sikerült?

Nem is tudom. Mond, hallottad, hogyan járt a nagy Darth Plaguies, a Bölcs?

Na jól van, ez már tényleg mindennek a teteje!

Figyelj, drága Qtya, nem úgy volt még valamikor a legutóbbi szezon-review végén, hogy a tavaszi szezonról nem fogsz áttekintőt készíteni?

Őőő… Hát az úgy volt… Tudod mit mondanak az emberek.

Mit mondanak az emberek?

Nem tudom, ezért kérdem tőled. Mit mondanak az emberek?

Gondolom azt, hogy egy kókler vagy.

Hé!

Jaj, hagyjuk. Ha már belekezdtél, akkor érj is a végére.

Most hogy így mondod, valóban ideje volna. Hölgyeim és jobbára uraim, ímhol vagyon Doktor Qtya von Disznósajt áttekintése a tavaszi szezonból!

___________________________________________________________________________________________________

Amit Qtya végignézett:

Attack on Titan II.:

Meg fogtok lepődni, de ellentétben a legtöbb “sznob kritikussal”, én nem gyűlölöm ezt az egész titános franchise-t… Jó, tudom hogy rossz, meg minden, de… Nekem már az első évad is egy amolyan bűnös élvezet volt.

Sose szerettem igazán, de tudtam annyira élvezni ezt a komolyabb mélységet nélkülöző látványorgiát, hogy nem is gyűlöltem igazán. Persze tudom hogy egy sekélyes, túlértékelt tucat-shounen, ami az alapötletén túl semmi igazán érdemlegeset nem tud felmutatni, de… Hát na, én se kérdőjelezem meg az Andrej Gyjakov fanok ízlésvilágát.

(Folyton megteszi… Folyton…)

Négy évet vártak rá (én nem annyira, azt se tudtam hogy idén jön ki), hát íme a második évad. És hogy jobb e mint az előző? Határozottan. Jó anime? Hááát…

Egy biztos, az előző évadnál mérföldekkel jobb. Látszik rajta hogy próbálkoztak vele és igyekeztek tanulni az előzmény hibáiból.

Sablonos, zéró eredetiséget mutató főhős? Toljuk a háttérbe, fókuszáljunk a mellékszereplőkre!

A titánok túlzottan is röhejesek voltak? Tegyünk bele több misztikumot, bontsuk ki jobban a rejtélyt és tegyünk fel új kérdéseket.

Én… Le a kalappal, szerintem kifogástalan. Igazából így kell jó folytatást csinálni. Ha ebben az ütemben folytatja, akkor…

Folytatja?

Igen, folytatja. Csak 12 rész ment le.

Nem lesz több.

Micsoda?

Nem lesz több. 12 részes a második évad.

Őőő… Azt akarod mondani, hogy emiatt kellett 4 évig váratni a közönséget? 12 rész miatt?

Ha én mondom hogy nincs több.

No igen, asszem meg is van a válasz arra, hogy szerintem mitől lett kikúrva a második évad. 4 évnyi késleltetés és kijött egy 12 részes semmiség, kinyújtva benne egy gyakorlatilag semmi történet.

Az előző is egy semmi volt, vagy nem? 24 részbe volt kinyújtva az egész.

Óóó… Köszönöm hogy említed. Az a 24 rész a 6 epizódon keresztül tartó lovaglással valahogy egy ici-picit izgalmasabbnak tűnt, mint ez a 12 rész, ahol Eren, meg 3 mellékkarakter ül egy fa tetején és a nagy semmiről beszélgetnek 3 részen keresztül! Röviden leírom mi történik. Mondanak valami izgit, aztán nem hajlandóak megmagyarázni. Eren ordít. Erent lenyugtatják. Megint mondanak valami izgit. Nem hajlandóak megmagyarázni. Eren megint ordítozik…

De ezzel nem is lenne akkora problémám, ha a stúdió nem lenne annyira, de annyira olcsó, hogy minden kibaszott részt egy kurva cliffhanger-el próbálnak meg lezárni… A harmadik után már fel se izgatott, mert tudtam hogy ha valami nagyon izgi kezd el történni, azt úgyis átnyújtják a következő rész elejére. Egész egyszerűen a figyelem ilyen olcsó fenntartása annyira, de annyira bassza az agyamat, hogy az…

Köszönöm szépen, hol van a porta? Leadnám a kalapom. Tessék. Merre is van az a csupasz betonfal a hosszú folyosó végén? Itt? Itt kell nagy sebességgel, koponyával előre nekifutni? Köszönöm szépen, a soha viszont nem látásra!

A történetéről esetleg valami…

Megkérdelek téged. Mi volt a története?

Őőő… Volt valami szőrös titán, meg… őőő… egy falu… őőő… krumpli…

Eromanga-Sensei:

Jó ég, kezdődik…

Sötét volt a kor, míg e mestermunka nem létezett. Sötét is marad, mert véget is ért. Rövid pilács voltál csupán, megvilágítva a szemétben bűzölgő, fanservice és klisétenger háborította szigetet, ahol az a kevés túlélő gyűlt össze, akik még nem váltzotak weeb-é.

Sok sorozat volt a szezonban amit vártam (egy volt), még több amit nem (kettő), de az Eromanga-sensei abszolúte hogy váratlanul ért, mint prosztatavizsgálat a füll-orr-gégészeten.

Tudom, ez egy végletekig kitekert trash sorozat. Tudom, rettenetes, klisés és epizódról epizódra rosszabb és rosszabb. Épp emiatt zseniális és imádom!

Maga az alapkoncepció nem mutat túl egy zs-kategóriás otaku-incest slice-of-life hülyeségen, de amit a stúdiónál kihoztak belőle, az valami… valami… Mindblown!

Adva van egy borzalmasan sablonos alapötlet egy light-novellista sráccal és a nem vérszerinti neet húgával.

Ez… Ennyi a plot? Ez rettenetes!

Igen? Akkor tegyünk még rá egy lapáttal! A húgi az interneten éli titkos életét, ahol erotikus artwork-öket rajzol, a saját testét használva referenciaként.

Na ne már, komolyan? Őőő… Idegesítő barátnő nincs?

Ja, de van! Megumin! És azt mondja, hogy imádja a faszokat! Mert minden korabeli lány odavan a pöcsökért!

Ne már, ugye csak viccelsz? Szerelmi háromszög nincs? Vagy rivális?

Óóó, az is van! Yamada! Egy sikeres light-novel író, aki egyik nap váratlanul beköltözik a szomszédba és pucéran zongorázik.

Mi van? Ezt a szemetet…

Igen, ez az anime egy szemét. Egy olyan mértékű, elképzelhetetlenül bűzlő szemétrakás, amit már ha tényleg akartak volna se tudtak volna nagyobbra összehordani… És mégis, egyszerűen zseniális! Ilyen az, amikor valaki gyakorlatilag transzcendentálódik a több évnyi masszív animés agysejtpusztítástól, amit a sablonos, idióta és rettenetes sorozatok okoznak… Elér egyfajta új mélységi szintet, ahonnan már gyorsabb a felfele út lefele ásva, mint felfele mászva.

Ha pedig valaki eléri ezt a mélységi szintet, akkor valóban képes lesz olyan szintű beltenyésztett, morbid humorral szemlélni a világot, ami valóban szükséges nem csak az Eromanga-sensei megalkotásához, de a megértéséhez is.

Nem tudom jó szívvel ajánlani senkinek, mert ez a fajta humor olyan mértékű agykárosodást kíván, amit csak kevés ember lenne képes ép-elmével elviselni. De ha valaki már elért erre a szintre, akkor az valószínűleg már rég végignézte és én hiába tépem itt a számat.

És ki a best girl?

Yamada, ez egyértelmű.

Grimoire of Zero:

Hát… őőő… Nem is tudom hogyan kezdjek hozzá ehhez, mert lenne több oldalnyi anyag amit össze tudnék hozni mindössze abból, hogy milyen jól meg van csinálva a sorozat háttértörténete…

De ez csak egy rövid review, szóval…

Mehhh… Kezd csak el. Reggel majd kiválogatom a jó részeket…

Másnap reggel:

Kétszáz oldal!? Bazdmeg, mennyi ideig fog ez tartani!?

A Zero, mint az szerintem látható amolyan frissebb Slayers koppintás, tisztességesen összehozva. Adva van egy világ, ahol a mágia és boszorkányság fertőzte királyságban váratlanul új hatalommal rendelkező boszorkányok bukkannak fel és végeznek jelentős pusztítást.

A fennálló polgárháborús helyzetben egy Zsoldos váratlanul összetalákozik egy pukkancs boszorkánylánnyal az erdőben, akiről kiderül hogy az egyik legnagyobb hatalmú mágus, egyben annak a könyvnek a megalkotója ami alapján az új boszorkánytanok hirdetői a hatalmukat szerezték. Mind kiderül, a könyvet ellopták a menedékből ahol lány, egyébként Zero, megírta azt és mindenképpen vissza kellene szerezni ahhoz, hogy elkerüljék az illetéktelen kezekbe kerülését, nehogy elhozza a világvégét.

Ugye mint mondtam, Slayers. Adva van a kissé antiszociális, haspók varázslólány és egy bugyuta, izomagyú, mégis jószívű zsoldos, akik ketten elindulnak hogy megkeressék a grimoárt és leszámoljanak annak elrablójával. Időközben pedig csatlakozik hozzájuk egy mágusnövendék, Albus, aki az ellopott könyv segítségével kiképzett és megszerveződött lázadó boszorkányok egyik társa.

Maga az alaptörténet ennyi és semmi több, viszont a világ ahol játszódik már jóval érdekesebb.

Mondtam is annó a Youjo Senki-nél is, hogy maga az alaptörténet és a karakterek sokkal kevésbé fogtak meg az egészből, mint maga a világ és annak a története. Tanya történetében az alternatív történelem és a mágia modern felhasználása, míg a Zero esetén az a kiépült hatalmi hinta, ami a különböző érdekcsoportok között ingadozik.

Van ugye az egésznek teret adó Birodalom és annak vezetősége, amivel szemben fellázadtak a boszorkányok. Közülük többen azonban renegáttá váltak és szembefordulva egykori társaikkal saját szabályaik szerint élve fosztogatják a többi frakciót. A Birodalom ezekre válaszul több egykori boszorkányt gyűjtött össze és szervezte meg belőlük a saját elhárító egységét, hogy megvédjék a hatalmat. Emellé jönnek még a vidéki szabadcsapatok boszorkányvadászai, akik mindenféle központi irányítást nélkülözve kutatják át a vidéket bármiféle rendellenesség után és égetnek meg mindenkit akit akár kicsit is boszorkánynak sejtenek. És ha ez nem lenne elég, még az egészbe bele is kerülnek a “fellbeast”-ek, egykori emberek akiket állati lelkekkel fertőztek meg azért, hogy a boszorkányok seregét szolgálják, azonban többen megszöktek a szolgálatból és egykori mestereik ellen kezdtek el dolgozni.

Van azért egy háttértörténete és szerintem sokkal érdekesebb önmagában a különböző érdekcsoportok közötti interakciókat és a karakterek hozzászólásait nézni, mint magát a fő cselekményszálat követni.

Jaj, ez a komplexitás… Igen… Imádom ezt, már-már jobb mint az…

Ki ne mond…

Az Isten-Császár…

You are talking heressy, Guardsman!

Blood… I eager for the taste of blood… Blood… Death… More death… More sacrifice… More blood… BLOOD FOR THE BLOOD GOD! SKULLS FOR THE SKULL THRONE!

THE EMPEROR SHALL BRIGHT MY FATE! MY FAITH IS MY SHIELD! MY FURY IS MY SWORD! SUFFER THE FATE OF THE HERETIC!

He… Helló… Jöttek az eldarok is…

Ezt még te se mondod komolyan…

Röhög a vakbelem!

Warau Salesman NEW!:

Moguro. Egy. Állat!

Bővebben?

Epizodikus történeteket felvonultató sorozat. Egy rejtélyes üzletemberről, aki az emberi szív legmélyebb, legelrejtettebb vágyait teljesíti és hozza felszínre az emberek valódi énjét. A vágyak teljesítése kapcsán pedig mindig felmerül, hogy áldás e, vagy inkább átok.

A történetek rövidek, egy epizódon belül általában kettő kap szerepet. Mindig valami apró, ártatlan vággyal veszi kezdetét. Egy nyugdíjas éveihez közelítő irodakukac nyugalmat akar. Egy éjszakai műszakban dolgozó bolti eladó több időt akar a barátnőjével tölteni. Egy anya szeretné ha a lánya sikeres idol lenne.

Minden vágy teljesen ártatlannak tűnik az elején. Moguro felbukkan, felajánlja hogy segít teljesíteni. Minden szépen is megy addig, amíg az ügyfelek nem kezdenek el túlzottan is kapzsivá válni, előhozakodik belőlük a valódi énjük. Moguro mindig ekkor bukkan fel, egyfajta konklúzióként leteremti őket a telhetetlenségükért, majd “jutalomként” teljesíti minden vágyukat.

Az öreg irodakukac többé fel sem tud kelni a fotelből.
Az éjszakás srác többé nem tud ébren maradni miután lemegy a nap.
A saját vágyait a gyermekére erőltető anya azt látja, hogy a lánya végkimerülésig táncol, vagy énekel és nem tud leállni.

Ahogy néztem hétről hétre mindig hagyott bennem egy kis gondolkodnivalót és élveztem is úgy-ahogy. Habár azt meg kell hagyni, hogy sokkal jobb élményt nyújtott volna, ha nem 24 részbe tömörítenek bele mindig két epizódot, hanem mondjuk egy epizód tizenöt perces és egy történetet adnak le hetente.

Azt viszont már most ki tudom jelenteni, hogy a tavaszi szezon legjobb openingjével büszkélkedik és ezt a véleményemet tartom mindhalálig…

7Sins/Sin: Nanatsu no Taizai:

Jó ég, komolyan nézted ezt a szart?

A színvonalas grafikáért biztos nem, mert ilyen szarul megrajzolt csöcsöket még életemben nem láttam. A zenékért sem, mert ugye tudjuk milyen az átlagos ARMS színvonal… Főleg ha azt is megtudjuk, hogy azzal akarták feldobni az animét hogy musical betéteket adtak hozzá.

Legalább…

Nem. Az a ZS-kategóriás J-Pop, amire gondolsz. Következetlen, értelmetlen gagyogás, a szinkronok se bírják el igazán és iszonyatosan hamisak. De amikor eljön a Hip-Hop szóló, akkor egyenesen vérbe borulnak a dobhártyák…

A fanservice szar. A történet szar. A zene szar. A humor szar. A karakterek szarok. És még csak nem is erotikus, van epizód ahol fél pillanatra bukkan fel egy falatnyi fedetlen csöcs. Habár hugyozós poénok vannak benne dögivel, szóval sejthetitek hogy mennyire színvonalas és színházhoz méltó szórakoztatást ígér, már csak a borító alapján.

Még a tipikus ARMS színvonalat is alulmúlja.

És ha nem lenne elég, olyan rémes költségvetési problémák adódtak vele, hogy nem tudják rendesen levetíteni az összes epizódot, a legutóbbi rész is három hetet késett.

Ajánlod valakinek?

Említettem már a heveny agykárosodást, ami szükséges ahhoz, hogy megértsd az Eromanga-sensei humorát?

Sagrada Reset:

Egyfajta Charlotte átdolgozás, csak milliószor színvonalasabb, seinen szinten.

Különleges képességű emberek lakják Sagrada városát. Egyiküké hasznos, másikuké haszontalan, attól függ hogyan kívánják felhasználni. A képességeik csak a városban léteznek, amint elhagyják elveszítik azt és minden hozzá kapcsolódó emléküket.

Főhőspárosunk… őőő…

Elfelejtetted a nevüket, ugye?

Nem, dehogy. Mindjárt eszembe jut…

Valld csak be, elfelejtetted.

Szóval… tipikus light-novel adaptáció és a hűvös oldalborda…

Tökéletes mentés.

Bocs, hogy annyira nincs meghatározó momentum a sorozatban, hogy az alapján az agyamba égne bármelyikük. Mert igazán csak ezt tudom elmondani erről a sorozatról.

Érdekes, jó az alapötlet, jól is használja ki és vezeti fel a problémákat és azok megoldásait, de egész egyszerűen annyira alacsony az egész pulzusszáma, hogy lassan defibrillálni kell, hogy egyáltalán egy kevés agykárosodással és kómában, de életben maradjon.

Érdekes maga az alaptörténet. Adva van a srác, aki mindenre képes visszaemlékezni és egy lány, aki vissza tudja forgatni az időt. A srác emlékszik a visszaforgatásra, senki más nem. A képességeiket kombinálva próbálnak meg a városban történt furcsa rejtélyeket felkutatni és megoldani.

És igazából ennyi. A történetek jók, a karakterek rendben vannak és az epizodikussága ellenére végigvezet egy fő történetszálon.

Aki szerint a Charlotte egy jó anime volt, az kezdjen bele, valószínűleg le fog olvadni az arca. Hogy mibe fut ki, az már más kérdés, mert ugye hosszabbra van nyújtva mint 12 rész. Az biztos hogy végignézem, de a jelenlegi tapasztalataim alapján egy egyszernézősnek bőven megteszi.

Amennyiben akkor tévedsz ide amint a sorozat már véget ért és nem látsz lentebb egy zárójeles hozzászólást hogy “Tévedtem, ez egy szar!”, akkor valószínűleg nem csalódtam benne.

Renai Boukun:

Jaaaj…

Nem mondott valamit arról Mangekyo, hogy ez egy jó vígjáték?

Meg is fogom nyúzni miatta.

Miért, nem lett jó?

Még kérded?

Megvan az a viccelődő pali a haveri körből, aki még ha vicces poént is mond ezer esetből egyszer, akkor is leáll és elkezdi magyarázni, hogy miért is mondott jó viccet?

A Renai Boukun nem nyit rosszul. Egy debil Death Note paródia, ami egy csóknaplóval veszi kezdetét, amibe Guri, egy kupidó véletlenül beleírta egy srác, Seiji nevét és ha nem talál neki párt 24 órán belül akkor meghal. Végül persze találnak is, az iskola ideál vörös-bögyösét, Akanét, akiről kiderül hogy annyira yandere, mint az én transznemű klónom, Szélesi Bertalan.

Muszáj felhánytorgatni a múltat?

Ami Amszterdamban történik, az Amszterdamban is marad. Kivéve ha veled vagyok. Mert akkor ami Amszterdamban történik, akkor az nem marad ott. Hanem mindenki megtudja.

Miről szól inkább az anime?

Semmiről. Random baromságok, valami családi dráma, Guri Isten lánya, de igazából félig démon, kétszer is van csajmentés, az út a Pokolba egy zöld cső a Super Mario-ból, satöbbi. Igazából nem is szól semmiről és a viccek se igazán jók, még ha valaki képes is rajtuk röhögni. És ha valóban el is durrantanak egy jó viccet, akkor is el kell rontaniuk azzal, hogy vagy elkezdik utólag megmagyarázni, vagy csak egyszerűen túltolják.

Pedig a jó paródiának két alapkövetelménye van.

1.: Szeresd és értsd meg az alapművet.

2.: A vicc csak a nézőnek legyen vicces, de a sorozaton/filmen/könyvöv belül mindenki vegye halálosan komolyan!

Az utóbbi csak ritkán teljesül. Hogy a mangája milyen lett… Nem tudom, de az animét látva semmi kedvem elolvasni. Főleg ha olyan semmi, mint az animéje lett. Nem mondanám hogy feltétlen borzalmas, vagy csak szimplán gyűlölöm, de nincs is rosszabb vígjáték annál, amelyik nem is vicces…

Vicces paródiáról beszélve…

Igen, az jön.

JEJ!

Re:Creators:

Hát… hát huhh… Én… Én igazából mindent vártam ettől a szezontól, csak ezt nem.

A Black Lagoon írójának teljesen eredeti, semmiről sem adaptált animéje. Egy világról, ahol egy nap animékből, mangákból, játékokból és regényekből váratlanul kiszakadnak a karakterek és összetűzésbe kerülnek a valódi világban.

Azt már jobb előre leszögezni, hogy a sorozatban szereplő karakterek eleve paródiák, szánt szándékkal olyan klisékből lettek összegyúrva, amik a modern animevilágot is fertőzik és épp azért jó karakterek, mert a kliséiken túl is van érthető jellemük és döntéseik amik a valódi világba átkerülve is formálódnak.

Ami pedig még fontosabb, nem lehet egyértelműen kimondani hogy melyik karakter igazán negatív, még akkor se ha éppenséggel az ellenoldalon harcol.

Felbukkan itt minden. Gundam pilóta, könyvtáros mágus, mahou shoujo, maffiózó, steampunk zsoldos és persze… Warhammer referencia…

THE EMPEROR PROTECTS!

Jaj, ne kezdjük újra mert fáj a fejem…

Csak félsz, hogy megint lenyomlak debilpárbajban.

Szóval a történet jó, már amennyi eddig kikerült, mert ugye ez is túl tudott jutni a 12 epizódon.

Még mindig nem tudod túltenni magad rajta?

4 év és 12 részt raktak csak össze… Megáll az ész…

Szóval a történet jó, a karakterek pedig elég badass-ek, ahogy azt a Black Lagoon írójától elvárhatja az ember, a cselekedeteik érthetőek, a jellemük pedig pont annyira kidolgozott, ahogy pár kétdimenziós karaktertől elvárható akik hirtelen a valóságba csöppentek és rájöttek hogy igazából csak emberek szórakoztatására összerakott mesterséges lények.

A grafika szép, a harcok nagyon látványosak és külön bónusz, hogy a CGI használatát igyekeztek a lehető legalacsonyabbra szorítani.

És a mahou shoujo?

Említettem a paródia második pontját, ugye?
Akármilyen röhejes is a nézőnek, a sorozat karakterei vegyék halálosan komolyan. Mamika, akármilyen nevetséges is, az egyik legerősebb karakter a sorozatban. És éppen annyira röhejes, amennyire veszélyes, hiszen míg a saját világában a támadásaitól nem sérült meg, vagy halt meg senki, addig a valóságban egész városokat lehet képes elpusztítani egyetlen szív alakú varázsbombával…. Te meg mit röhögsz?

Magical Splash Flare!

Na jól van, hagyjuk inkább…

Konklúzió?

Kurva jó sorozat. Remek a story, jók a karakterek. Hogy mi lesz a végére, nagyon kíváncsi vagyok. Már csak amiatt is, hogy mi lesz Meteorával. Asszem kezdek rájönni, hogy Ricz miért használja ezt a könyvtáras stílust, nagyon ütős tőle a karakter.

Amit Qtya még nem nézett végig:

Nincs olyan. Ami érdekelt, azt már letudtam.

Amit Qtya dobott, mint őt a taknyos papírzsebkendő:

Most miért hozod fel a Julit?

Clockwork Planet:

Rekordiő alatt dobtam, körülbelül egy percet ha néztem belőle mielőtt kivágtam a kukába.

A grafika kibaszott ronda, a karakterek szörnyen néznek ki és az akció láthatóan annyira nincs a toppon, mint egy haverom nyolc órás ivászat után az ágyban.

Most miért kell felhánytorgatni?

Mert “véletlenül” pont az én ágyamba másztál be és “véletlenül” pont a Julit basztad meg!

Tévedés volt! Nem őt akartam!

Hanem kit? Talán engem?

Igen!

.
.
.
.
.

Asszem mára fejezzük be…

Egyetértek.

Szóval. Hölgyeim és jobbára uraim… és Juli… és a Második…

Hé!

Ennyi lett volna úgy-ahogy a tavaszi szezon… Hogy a nyáriról is készül e majd… Az elég kérdéses.

A tavaszi is az volt.

A nyári szezonból összesen három van a listán, amit nézni fogok és még korántsem biztos hogy egyiket sem fogom dobni, mert az egyik már nagyon érik. Meglátom hogy mik jönnek ki, aztán ha az uborkaszezon is úgy akarja, akkor összedobok valamit.

De addig is, olvasgatom tovább az új Stalker könyvet és amint a végére érek… Valószínűleg olyan szintű agykárosodásban lesz részem, hogy nem csak megérteni tudom az Eromanga-senseit, de ki tudom rángatni a karaktereit a valóságba és el tudom mondanatni velük, hogy miért is zseniális valójában az-az anime és hogy miért is szeretem gyűlölni az animéket.

Egy fantasztikus kiállításról

Magyarország legnagyobb és a világ egyik legnagyobb informatikatörténeti tárlatáról beszélgetek Képes Gábor barátommal a szögedi Agórából, a Neumann János Számítógéptudományi Társaság kiállított gyűjteményéről.

Sajnos a technika sikeresen közbeszólt és a mikrofon hangja használhatatlan lett, a kameráé pedig nem a legbarátibb, ezért használja mindenki a feliratot.