Egy kis kedvcsináló egy Jó animéhez…

 

Nem olyan régen találtam rá eme animére, és meg kell mondjam felülmúlta a hozzá fűzött reményeimet, a címe: Record of Lodoss War. (amiből készült NES játék is.)

A sztori rendkívül könnyen emészthető, nem pakolják tele ál-filozófiával, és nem próbálnak belőle fantasy létére agyonerőltetett politikai, gazdasági, vallási elemzést csinálni (gondosan rejtett utalás a Maoyuu Maou Yuusha-ra, előre is bocsi Kvakond), nem pakolják tele fanservice-el, és tényleg az a kikapcsoló fantasy hangulata van…

A történet rendkívül egyszerű Alecrast kontinensétől valamivel délre helyezkedik el egy sziget, melyet Lodoss-nak hívnak… Ez a sziget az istenek háborújának idején jött létre, két istennő -név szerint Marfa és Kardis- teremtették csatájuk közben. Mikor Marfa a földistennő halálos sebet ejtett Kardis-on a Pusztítón, az megátkozta a földet. Hogy Marfa megmentse Alceras-t, leszakította a megátkozott részt a kontinensről, ezzel Lodoss-t létrehozva.Ez az elátkozott sziget arra kárhoztatott, hogy az ott élő népek örökös háborúja szép lassan elpusztítsa.

És hogy mivel jobb ez az anime, mint a többi hasonló? Mindenben!
A fentebb elmondottak mellett az is szerepet játszik, hogy annyiféle változatos varázslat, eszköz, fegyver, és lény található, hogy a hasonló kategóriába eső fantasy-ket, pl Deltora Quest, Shining Tears X Wind, mind fél kézzel, félálomból felkeltve verné. Az intro meg olyan zenét tartalmaz, ami tényleg azt az igazi medival hangulatot kelti, és nem egy japán kislány pop-nyávogása egy studióban újrakeverve…

Érdekesség! Sok külföldi a SAO-val hasonlítgatva írt róla negatív kritikát! (Ők amúgy ürítsenek sündisznót, és rozsdás szöget amikor a klozeten nagy dolgukat végzik. :D)

Nagy tiszteletlenség a külföldiek részéről EZZEL összehasonlítani

Nagy tiszteletlenség a külföldiek részéről EZZEL összehasonlítani

A WoWosVisszatérve a fentebb említett fantasy elemekre; Olyan szinten változatosak, hogy az eddig látottakból már össze tudnék hozni egy random MMORPG-t ami lenne olyan sikeres mint a WoW (csak sajnos nem értek a programozáshoz :D ) Vannak közte gyógyítások, illúziók, támadó mágiák stb. Még fegyverek és kasztok terén is változatosak voltak.

A karakterek… Ohh, a karakterek, jó volt látni végre egy olyan alkotást, amiben a tagok nem emelkedtek egymás fölé, hanem csapatként harcolva győzedelmeskedtek, ilyet legutoljára a Slayers elején láttam…
A karakterek közt (az első évadban) Ott van Parn, a szabad lovag (NEM VICCET CSINÁLNI A NEVÉBŐL KOMMENTBEN!) Deedlit a tünde természetmágus, Slayn -aki azt hiszem harctéri- mágus,- és még sokan mások.

Rosszat nem tudok mondani a sorozatról, kizárólag jót… a kilencedik rész végén van egy kisebb logikai baki, amikor a Lélekzúzó nevű sátáni kard Kashune királyt minden hatás nélkül sebzi meg,Orsont meg pár résszel azelőtt komoly hatás érte általa, de ezt is csak azért tették bele, hogy a rész végén trollkodhassanak egyet… Vagy, hogy minek Deedlitnek ekkora vállvédő? Tán hogy ne férjen ki az ajtón?

Amikor a Slayers-t kiadták, 1917-ben Helen McCarthy a „halálosan komoly Record of Lodoss War ellenszerének” nevezte a sorozatot, nos én erre azt mondom, hogy Slayers utolsó 2 évada után nyugodtan vegyen be mindenki egy kis Record of Lodoss-t hányinger-visszafolytóként.

ÉS hogy mennyire jó ez az anime? Még nem néztem végig, de MÁR dícsérő-cikket írtam róla… nos ENNYIRE JÓ!

Részemről 9,5/10…

Legközelebb nem ígérek határidőt…

Kicsit elhamarkodottan azt ígértem, hogy vasárnap jön a következő P.A.D.

Nos vasárnap van… És a P.A.D. is itt van, csak attól tartok, hogy lassan mindenkinek “Retrotom túladagolása” lesz. Ennek csillapítására – ahogy ígértem – ezen epizódban van sztárvendégünk is!

A komment szekcióban tudjátok mit kell tenni. :D
Köszönöm a figyelmet!

U.I.: Ígérem most már lenyugszom egy kicsit. :P *Háta mögött kulcsolja az ujjait*

Retrotom megszólal?!

Egy jó barátommal kezdtem egy podcastet: Podcast After Dark

Minden ezzel kapcsolatos információ elhangzik, illetve megtalálható a Soundcloud leírásában.

Remélem tetszik majd nektek, mert mi remekül szórakoztunk! :D

Most már a TeCsövön is!

Ha szerinted van értelme ezt folytatni, akkor kérlek írd meg kommentben. (Ha csak az időmet vesztegetem azt is)

Láthatatlan Afrodiziákum?!

Ez_vanLehet emlékeztek még arra a bemutatóra, ahol egy portált használtak a távkapcsolat megoldására. Ekkor elgondolkoztam, hogy még mire is lehet képes a technika ilyen viszonylatban… Túl sokáig nem jutottam, viszont találtam egy mangát, ahol nekem „afrodiziákum lézert” ígértek a címben.

Erre egyből ugrottam is! Már láttam magam előtt, hogy a különböző történeteket, ahol egy „afrodiziákum lézer” jól jöhet! Önbizalomhiányos csávó (vagy éppen csaj), tanárnő bűnbecsábítása, bosszú az incselkedő nevelőanyán… a lehetőségek száma végtelen!

És helyette ezt kaptam… Olvass tovább!

A lolicon marad

No, kényes kérdést kívánok feszegetni, remélem, nem tiltanak ki a blogról, aminek alapítói közt vagyok. :D Ismeretes tény, hogy Japánban a szexuális szabadság fogalmazzunk úgy kicsit túllőtt a célon, 5 emeletes szexshop várja az érdeklődőket az Akihabarán, a metrókon szinte elkerülhetetlen (frotteurizmus), hogy pár perverz alkosson, a nőket érz abúzus az áldozat szégyenének számít és általában szexuálisan túlfűtött az egész gondolkodás (nehezen tudtam túltenni magamat egy képen, amikor egy mágnesvonat egy felfújt kislány lábai közt ment át).

awtfja[1]

Évekkel ezelőtt Shintaro Ishihara, Tokyo korábbi első embere már be kívánta fenyíteni a popkultúrát azzal, hogy minden erőszakosnak szánt elemet száműzetni kívánt a képernyőről, szerencsére a szigetország lakóinak több esze volt annál, mint hogy jó európai konzervatív fotelforradalmár módjára elfogadja, hogy ami rajzolt, az gyermekeknek szánt produktum. Ez az egyik legföldhözragadtabb dolog, amit életemben hallottam, mivel nyugaton is számtalan felnőttrajzfilm készült, sajnos nagy részük attól felnőtt, hogy közösülést tartalmaznak, nem a történet mélységétől.

wallpapers-kodomo-no-jikan-63-sexy[1]

A Japán parlament úgy hiszem, helyes döntést hozott azzal, hogy magát a gyermekpornográfiát betiltotta, de ezt nem terjesztette ki a rajzolt, hús-vér embert nem tartalmazó anyagokra. Ennek oka, hogy egy lolicon hentai nem jár egy ártatlan gyermek bántalmazásával. A lolicon a Kodomo no Jikan sikerével szárnyalt fel és azóta takaréklángon ég, 1-1 loli sensei vagy kötelező tsundere előfordul szinte mindenben, de szerencsére ennél tovább nem merészkednek. Mondom ezt úgy, hogy anno engem is magával ragadott a szemtelen pajzán diáklányok világa, de kizárólag rajzolt mivoltjában. Az egyike talán az, hogy a szereplőket jellemezte a gyemeki ártatlanság és a fiatal felnőtti tüzesség egyszerre, ami élőben igen kevés lányról mondható el, sajnos alig találni olyat, aki még képes elpirulni, meghatódni a képernyő ezen oldalán. Persze jön a kérdés, hogy akkor definiáljuk, mitől lesz lolicon valami? Az életkortól? Nem igazán, a legtöbb loli (vagy shota, a fiú megfelelő) ugyan 12 éves, de töménytelen mennyiségű loli sensei fordult már elő animékben és mangákban. Vélhetően itt a már említett személyiségjegyek (gyerekesség és áratlanság), valamint a vizuális megjelenítés (érdekes módon a loli csípője már a felnőttekéhez hasonlóan sokkalta szélesebb a derekánál, de a mellbősége általában alulmarad, illetve más elemek, mint a nyalóka vagy a gyerekes öltözet) a hangsúlyos, de ennek megítélése nem könnyű úgy, hogy az anime karakterek java 15-17 éves és testi adottságaik sokszor elérik egy 25 évesét (és D kosaras melltartót viselnek, amikor a japánok közismerten az egyik legdeszkább népség). A lolicon persze jelen lehet subtext formájában is, mint az Usagi Drop vagy a Kurenai esetében, melyekben szexuális töltet egyáltalán nem található, sok kritika érte ezen sorozatokat, mivel egy felnőtt férfi és egy kislány szoros együttélését teljesen normálisnak és harmonikusnak mutatták be. Még egy szempont, hogy lehetetlen gyermekbántalmazást elrettentő, megdöbbentő szándékkal úgy bemutatni, ha betiltjuk az ábrázolását. Mivel a felvétel a gyermek számára megrázó lehet, itt is jobb rajzolt anyaggal dolgozni.

a4327[1]

Úgy vélem, mint más esetekben is, hogy a teljes tiltás nem célravezető. Egyrészt csak megnöveli az ellenőrizhetetlen feketepiac nagyságát, másrészt könnyen megkerülhető a törvény, rengeteg pornónál csak kijelentik, hogy mindenki 18 benne és kész, akkor ez miért ne lenne megtehető a hentai és az ecchi (szexuális utalásokat tartalmazó, de konkrét aktust nélkülöző) művek esetében? Egy sokkal, sokkal veszélyesebb dologgal nem foglalkozunk, ez pedig az erőszak és a nemi erőszak szerepe a japán pornográfiában. A hentai-okban, ha nem így van, Retronom majd kijavít), még mindig rendkívül elfogadott, hogy az alárendelt fél nem kívánja az aktust és esetleg a legvégére hirtelen mégis élvezni kezdi a helyzetet. Ez egészen más szituáció, mint amikor bekövetkezik a tiltott gyümölcs és mindkét fél örömét leli az adott helyzetnek, ez azt sugallja a néző felé, hogy nyugodtan teperjen le valakit, mert az a végén úgyis baromira odalesz a nemi erőszakért, ez ellen viszont ismereteim szerint még senki nem nyújtott be szabályozást. (Addig nem is érzem magaménak a műfajt, amíg nem tudnak valami normális, romantikus és érzelmekre építő darabot összedobni, amiben azért plot is van.)

Annyi szerencsénk van, hogy Japán az egyik legaszexuálisabb ország, körülbelül minden ötödik japán nem érdeklődik a testi örömök és a másik nem iránt, vagyis nem valószínű, hogy kontrollálhatatlan vadállatokat szabadítanának el a fenti művek, ahogyan eddig sem történt. Illetve, tapasztalataim szerint a lolicon/shotacon rajongók nem építik át vágyainak a való világba, mivel a már említett shoták és lolik adottságai, személyisége annyira eltérnek a 3D-s világ gyerekeitől, hogy nem is átültethetőek ezek a gondolatok, így nem is nevezhetően szexuális oreintációnak. Nem a gyermekbántalmazásra, igen a szabad gondolkodásra, csak azt léci, végre normálisan.